A héten Hugovics Gellért, azaz Gecsó a Fricska együttes frontembere volt az Élet és Rock magazin vendége. Vele beszélgettünk életről, rockról, sikerről, kudarcról, és más egyéb dolgokról.
Szia Gecsó, örülök, hogy itt vagy. Mesélj, mi a helyzet veled?
Hello! (ördögvillát mutat) Köszi jól vagyok, most minden frankó velem, csak kicsit korai időpont ez egy rockernek, érted. (hangosan röhög)
Na, sok kérdést akarok feltenni neked, főleg a zenekarról. Hogyan is született meg a Fricska együttes?
Tulajdonképpen minden a szakközépben kezdődött, egyik szünetben odajött hozzám a Béci haverom, aztán mondta, hogy menjek át délután hozzá. Aztán átmentem, és röhögve mutatott pár lapot, amin szövegek voltak, és dicsekedett vele, hogy ezeket ő írta, meg ha van kedvem, akkor csináljunk zenekart. Mondtam is neki, hogy ez kurvajó ötlet, meg a szövegek is tetszettek, úgyhogy megalakult a zenekar Béciéknél. Volt akkoriban egy másik jó haverom, a Jani, ő meg pont kapóra jött, mert lógott egy tank benzinnel, úgyhogy mondtam neki, hogy Janesz mától te vagy a dobosunk. Nézett rám bután, de utána mondta, hogy kurvajó ötlet. Úgyhogy nagyjából kész is volt a zenekar, ha jól emlékszem 1995 márciusában, remélem nem mondok hülyeséget, rég volt. (nevet)
Nehéz volt a kezdés?
Húú, bazmeg, ne is mondd! (hangosan nevet) Semmi hangszerünk nem volt, de aztán egy komplett dobszerkót cseréltünk egy doboz cigiért, meg a Janesz nagybátyjának volt valami ócska elektromos gityója, aztán így nagy nehezen összeállt a dolog. Elmentünk a Béciékhez próbálni…(nevet). Gondolhatod, hogy mennyire szarok voltunk! De keményen gyakoroltunk, és egész nap a meglévő négy számunkat játszottuk. Jó volt.
Szüleid mit szóltak a zenéléshez?
Először kiröhögtek, aztán jól összevesztem velük, mert otthagytam a szakközepet. Akkor voltam 17 éves ha jól emlékszem, de valahogy éreztem belülről, hogy nekem ez kell, menni fog ez, csak csinálni kell, és így is lett.
Ti punk zenekarként indultatok ha jól tudom. Jól tudom?
Igen, bár erre azért annyira nem vagyok büszke. ’95-’96-ig Béci írta a szövegeket, aztán ő volt ilyen nagy punk. Néha össze is vesztünk, mert nekem nem annyira tetszettek azok a számok, amiket írt, de végül is a Hugyozd le a falat c. számunk a demo kaziról meghozta a sikert a városban, mindenki azt másolta egymásnak, úgyhogy befutottunk.
Hogy lett Fricska az együttes neve?
Tulajdonképpen nem a Fricska volt az első neve a zenekarnak, hanem a Katapult, ezt Béci javasolta, de nekem nem tetszett, úgyhogy elkezdtem törni a fejem, és végül úgy döntöttem, hogy legyen a nevünk Recska. (röhög) Úgy ám, nézett mindenki, de a lányoknak bejött. Aztán ’97-ben a szülinapi bulinkat a művházban tartottuk volna, de a szervező azt mondta, hogy gyerekek ilyen névvel itt nem léphettek fel. Gondolhatod, kurva ideges voltam, hogy nem játszhatunk, mert nem akartam csalódást okozni a rajongóinknak. De aztán isteni szerencsénk volt, mert odalépett hozzám egy srác vörös szemekkel, aztán szippantott valamit a markából, és mondta, hogy: “Hallod, figyelj. Ha nem játszhattok Recska néven, akkor legyen helyette Fricska” Nem tudta befejezni a mondatot, mert elájult, de attól a pillanattól kezdve ő volt az új gitáros a Fricskában.
Nyilván Drogiról beszélsz…
Persze hogy Drogiról, Isten nyugosztalja őt. Nehéz ebbe a témába belekezdeni, de egyértelmű, hogy 1997-től kezdve a Fricska neki is köszönhetően vált az ország legnépszerűbb rockzenekarává, na meg persze összeállt végre az együttes, megtanultunk rendesen játszani, és persze egyre jobbak lettünk, nem szégyellem kimondani.
Drogi bekerült, Béci meg ki…
Bécivel többször is összekaptunk, mert ugye ő ilyen nagy punk volt, meg ilyen idétlen szövegeket írt, én meg ugye velejéig rocker voltam, aztán nem tudtam összeegyeztetni a kettőt. Meg hát mondtam is neki, hogy a punk az szar, a rock meg jó, de nem értette szegény gyerek, hogy mit akarok mondani, aztán ’97-ben úgy döntöttem, hogy kirúgom a zenekarból, mert egyre nagyobb volt a feszkó közöttünk, így pedig nem lehetett normálisan dolgozni. Drogi meg egy istenadta tehetség volt, zeneileg sokkal képzettebb volt, mint Béci, így tudtam, hogy a hasznunkra fog válni a tagcsere, és így is lett.
Nehéz a témát kikerülni, de akkoriban a drog volt a meghatározó a zenekar életében, ugye?
Hát figyelj, mi erre az időszakra nagyon büszkék vagyunk. Miután Drogi belépett a zenekarba egy hét alatt megírtunk egy csomó számot, már csak a zenét kellett kitalálni, de szerencsére Drogi és Janesz a dobok mögött jó párost alkotott, meg persze én is tanulgattam basszerozni, úgyhogy ment minden, mint a karikacsapás. Szerencsénk is volt, mert Klecskó Imre az egyik nagy zenekiadó munkatársával összefutottunk az egyik bulink után, ahol az új számokat játszottuk, és mondta, hogy "Srácok, ezt ki kell adni CD-n, Magyarország ilyen rockot még nem baszott!" Úgyhogy bevonult a banda a stúdióba, és csinálgattuk a lemezt. Mondjuk kicsit lassan ment, mert néha nagyon szétcsúsztunk, de szerintem ez hozzátartozik ehhez a műfajhoz. Na, lényeg a lényeg, hogy 1998-ban megjelent az első albumunk, Rockot a népnek címmel, és végérvényesen bevonultunk a hazai rocktörténelembe.
Ezután már csak felfelé vezetett az út.
Pontosan. Hívtak fesztiválokra, mindenhova, és torokból üvöltötték a legnagyobb slágereinket, csak hogy egy párat emeljek ki: Falfehér por, Húsz centis szerelem, Égető tűz, Csík, és persze a Porban az igazság. Persze, bele lehet kötni, hogy csak a drogokról énekeltünk, de ez nem igaz, ezek a dalok többet rejtenek magukban. Ezek a szövegek az akkori életünk részei voltak, megtörtént esetek, mint példásul a Szobarock c. szám is. Aztán egy évre rá jött az újabb album, a Szakadás, amire sokan köpködtek, hogy elkurvultunk, de ez egyáltalán nem igaz, zeneileg ez az album sokkal jobbra sikeredett, mint a Rockot a népnek.
Aztán 2 év szünet.
Igen, muszáj volt szünetet tartani, mert nem hagyhattam, hogy kiégjünk, meg persze Droginak komoly problémái voltak a cuccal, nem nagyon bírt magával, úgyhogy mondtam, hogy álljunk le egy kicsit, pihenjünk. Meg én is elmentem az akkori barátnőm unszolására elvonóra, először még 1999 végén, utána meg 2001-ben, bár én Istenemre esküszöm, hogy nem voltam függő, bármikor le tudtam volna jönni a cuccról, ha akartam volna. De aztán 2001-ben beadtam a derekam, és megígértem neki, hogy leállok. Azóta sem toltam semmi komolyat. (kacsintva röhög)
A rövid szünet után újra egy nagylemezzel rukkoltatok elő 2002-ben.
Igen, a harmadik nagylemezünkön kurva sokat dolgoztunk, igazából 2001 óta csiszolgattuk a szövegeket, hogy tényleg üssenek a rímek, legyen meg tudod az a rock'n’roll érzés, amikor hallgatod a kocsiban, szóval sok meló volt vele. A címen is sokat gondolkodtunk, de végül a Keksz és szeksz mellett döntöttünk. A lemez szerencsére jól fogyott, és megválasztották az év albumának is. Utána rá egy évre kidobtunk egy Best off Fricskák lemezt, külön rajongói kérésre újrahangszereltünk néhány számot, meg rádobtunk 4 koncertfelvételt is. Szerencsére erre is volt igény.
2005-ig mintha eltűntetek volna.
Ááá, te most viccelsz? Turnéztunk, fesztiváloztunk, nem volt megállás. Időnk sajnos nem volt nagylemezzel előállni, de egy három dalt tartozó kislemezünk megjelent, ez volt a Kenderman. Angol nyelvű dalokat írtunk rá, de ez valamiért nem jött be a rajongóknak, úgyhogy dobtuk is fel a netre, ingyenesbe bárki letöltheti.
Ekkor már tudatosult benned, hogy a Fricska a legnépszerűbb hazai rockegyüttes?
Igen, ezt egyrészről érzi legbelül az ember, hogy jó amit csinál, másrészről a teltházas koncerteken amikor látod, hogy óvodástól a nyugdíjasig mindenki Fricska pólókban őrjöng, akkor tudatosul benned, hogy tényleg jók vagyunk, és jó amit csinálunk.
És ráadásul jött a 2007-es Aranyév is.
Ó, igen, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a Köszi Isten! c. albumunk újra a csúcsra repített minket. Egy kicsit féltem, hogy a mélyebb tartalmú számok mennyire jönnek majd be a rajongóknak, de imádták, úgyhogy mindenféle díjat nyertünk ezzel a lemezzel is.
Aztán 2008-ben gyökeresen megváltozott a zenekar élete. Hogy tudtad feldolgozni a történteket?
Hát figyelj, én nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de láttam előre a bajt. Drogi nagyon mélyen volt, egyébként az utolsó időkben teljesen kifordult magából, be volt kattanva rendesen, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor hívtak, hogy felakasztotta magát. Persze le voltam törve, de szerencsémre Drogi halála után pont 1 hónapra megválasztottak a 2008-es év legjobb dalszövegírójának, pont a Köszi Isten c. számmal, ami kurvára feldobott.
Azóta mik történtek veled? Hogy éli a napjait egy igazi rocker?
(nevet) Hát..semmi különös. Miután Drogit eltemettük, úgy döntöttem, hogy világot akarok látni, úgyhogy kimentem az USA-ba. Kicsit fel kellett töltődnöm, mert húzós volt az elmúlt 10 év, emellett szerettem volna fürödni a sikerben is egy kicsit. Emellett elkezdtem harcolni az illegális zeneletöltések ellen, amivel a zenészeket károsítják meg, úgyhogy ahol csak tehetem, felszólalok ebben az ügyben.
Lesz még Fricska lemez?
Remélem! (nevet) Dolgozgatom a szövegeken, majd csak lesz valami, mert rock nélkül nem maradhat a nép! (nevet)
