"Verba volant, scripta manent." Részlet egy Celeb vallomásaiból.
"Nem vagyok celeb, értsétek már meg! Jó tudom, sikeres vagyok, meg pénz is csepeg innen-onnan, meg felismernek, ha éppen a plázában flangálok céltalanul, meg feltűnök néha a tévében, meg még autogramot is kérnek, szalvétára, wécében, csöcsre, de még egy darab kutyaszarra is adnom kellene, ha a helyzet megkívánná. De én ezt nem kértem magamnak, az emberek csinálnak belőlem céltáblát, egy ócska bábut, amit csak úgy kényükre-kedvükre ráncigálhatnak, ha úgy tartja kedvük.
Tudjátok, néhány évvel ezelőtt örültem neki, amikor leszólítottak az utcán, vagy mondtak egy-két biztató szót. Akkor még jó volt, most már inkább teher. Mert tudomásul kell vennem, hogy igenis, ismert ember vagyok. De nem én csináltam magamból sztárt (bár ezt a szót sem igazán szívlelem), hanem az emberek. Azok az emberek, akiknek egy része most legszívesebben leköpne, holott néhány éve még puszipajtások voltunk. Higgyétek el, ez egy ajándék, ami egyben átok is. Átok ül rajtam, mert felelősséggel tartozom a rajongóimnak. Már nem élhetek teljes életet, úgy mint régen, mert meg kell felelnem az embereknek. Nem turkálhatok az orromban a buszmegállóban, nem finghatok ott, ahol akarok, nem nézhetek úgy egy lányra, ahogy én akarok, mert lehet, hogy ő ma még kiskorú, én meg holnap pedofil vagyok az újságok címlapján. Nem alkothatok véleményt dolgokról, a világról, és a benne élő emberekről, holott én minden fórumon, újságban, közösségi portálon a közbeszéd tárgya vagyok-természetesen negatív értelemben.
Lehet, hogy egy-két dolgot máshogyan kellett volna csinálnom. Lehet, hogyha belenéznék a tükörbe, akkor legszívesebben szemen köpném magam. De 17-18 éves ifjú suhancként erre vágytam: pénz, csajok, siker. Ennyi. És persze élni tudni kell, de az élet kemény. Mert az emberek nem látják az értékes személyiséget a sztár külső mögött. Mert azt elismerem, hogy sztár vagyok, és vannak allűrjeim is, de ezeket bevallottam, megbűnhődtem értük. De azt is el kell ismerni, hogy abban jó vagyok, amit csinálok, de celeb semmiképp. Erre a titulusra sosem vágytam, de mégis rám aggatták. És most cipelem ezt a terhet a vállamon, pedig nem kértem. És nem csak én bűnhődöm, hanem a családom is, akiket ugyanúgy támadnak az emberek miattam. Bosszantó, és egyben ijesztő, hogy rettegnünk kell az emberektől. Embertársaimtól, egész pontosan.
De kérdem én, hogy Ti, akik bántotok engem, és mindenhol csak belém rúgtok, mit tettetek le az asztalra? Mitől vagytok különbek, jobbak, mint én? Csak azért aláztok, mert jól cseng a nevem, vagy azért, mert nekem sikerült megvalósítani az álmaimat? Innen üzenném, hogy szánalmasak vagytok. Akár a tévé előtt fikáztok, akár a hátam mögött a boltban, akár a monitor mögül, szánalmasak vagytok.
De tudjátok mit kívánok a rosszakaróimnak? Jön még kutyára kamion, és folytatom tovább amit elkezdtem!
Ui: rosszakaróim pedig tehetnek egy szívességet: kezdhetnek térdelni! :-)"
